Rákoskert parcellázásakor báró Schell Gyuláné, a földterület birtokosa által megbízott mérnökök – a bárónéval egyetértésben – nagyon előrelátó módon jelölték ki a parcellákat 1933-ban. Hagytak helyet a majdan önállósuló település közigazgatási épületeinek, a piacnak, az iskolának, a templomnak és a temetőnek is. A Zrínyi út kiteresedésében lévő piac nem igényelt különösebb építési munkát, elég volt helyet biztosítani a környékbeli gazdálkodók asztalának. A többi telek üresen maradt, az azokon megvalósítandó épületekre egyelőre nem mutatkozott sürgető igény. Kivételt jelentett az iskola, mert a gyorsan szaporodó betelepülők gyermekeinek biztosítani kellett a kötelező tanulási lehetőséget. A kezdetekben még kevés gyerek elfért a volt Kucorgó csárda épületében. 1936 szeptemberétől, a Schell Gyuláné saját költségén működtetett kis iskola egyetlen szobájában, összesen 14 fiú és lány egy összevont osztályban tanulhatott. Ahogyan szaporodtak a házak Rákoskerten, úgy lett egyre szűkebb ez a helyiség. Keresni kellett bérelhető nagyobb házat, ahol ideig-óráig elférhettek a gyerekek. Megkezdődött a vándorlás és szinte minden tanévet más-más helyszínen kezdtek. Az igazi iskola, Rákoskert kiemelkedő helyén, a ma sokak által csak Iskola-dombként hívott magaslaton 1941-ben kezdett épülni. Megkezdődött egy, a település nagyságához mérten tekintélyes méretű elemi iskola építése a Margit körút (Nyomdász utca) és az Erzsébet körút sarkán üresen hagyott területen. Az 1942-43-as tanévre el is készült és három szép, tágas, világos osztályában megkezdődött a tanítás.
A „Magyar Királyi Elemi Népiskola” egyik tantermében – nyitható válaszfallal elkülönítve – kialakítottak egy kis kápolnát, ahol ökomenikus istentiszteleteket tartottak. Rövid ideig harang is volt az iskola tetején, de azt a háború miatt 1944-re már leszerelték és elvitték.
Megegyezett a rákoscsabai katolikus és református pap a szentmise, illetve az istentisztelet tartásának időpontjában és így vasárnaponként mindkét egyház hívei helyben gyakorolhatták a hitéletüket. Az egyházi házasságkötések is itt történhettek, amit két megmaradt dokumentum is igazol.
Itt tartotta esküvőjét a parcellázás kertészeti munkáit irányító katolikus Sebők Ferenc 1943-ban és a rá következő évben a község egyik asztalos mestere is a református Cs. Nagy Miklós.
A Főtér déli részén álló kereszt 1942-ben közadakozásból épült. Rákoskert lakói ekkor még csak néhány százan voltak, úgy érezték, a háborús időszakban szükség van az égiek segítségére. A kereszt talapzatán lévő felirat a Himnusz első sora: „ISTEN ÁLDD MEG A MAGYART!” és a kovácsoltvas virágtartón lévő imarészlet „URAM IRGALMAZZ NEKÜNK, BOCSÁJTSD MEG A BŰNEINKET”.
A front közeledtével és a háborút követő évben szünetelt az egyházi élet. A kommunisták hatalomra kerülésével egyre több akadályt gördítettek az iskolában történő istentiszteletek megtartása elé, sőt 1950. február 15-én rendeletileg be is tiltották azokat.
Az iskolában addig kápolnaként használt termet átalakították, egy újabb tanterem lett belőle, ezzel a nyolcosztályos tanítási rendszerben minden osztály önálló tanteremben tanulhatott. Két műszakban, délelőtt az alsó tagozat, délután a felső, hetente váltva egymást.
A kápolna felszereléséből a katolikus oltárt megkapta a rákoscsabai Árpád-házi Szent Erzsébet templom. A református istentiszteletek alkalmával használt, egy rákoskerti hölgy, bizonyos „Helénke néni” által hímzett és adományozott úrasztal terítő a rákoscsabai gyülekezethez került és mind a mai napig szerencsésen megmaradt. (1999-ben, a vasútállomás falán elhelyezett emléktábla szentelésén a hívők ismét találkozhattak vele. A terítő anyaga drága bársony, hímzése gyönyörű. Kár, hogy az adományozó teljes nevére ma már senki sem emlékezik, pedig megérdemelné, hogy az utókor hálával emlegesse őt.)
Helyben 1950-től megszűnt a lehetősége a vallás gyakorlásának. Bár a településünk az Árpád-házi Szent Erzsébet katolikus plébánia körzetéhez tartozott, a hívő katolikusok inkább a könnyebben elérhető ecseri templomot keresték föl vasárnap délelőttönként. A reformátusok pedig a rákoscsabai templomba jártak. A lakosság számának gyarapodásával többféle egyház hívei telepedtek le és ez a gyakorlat már az utóbbi időben változott. De az a tény, hogy más helységbe kell utazni, ha valaki templomba kíván menni, folyamatosan életben tartotta az igényt saját templomépület(ek) létesítése iránt.
Ha templom nem is, a Vida-domb tetején 1992 húsvétja óta áll egy messziről is jól látható, hat méter magas sima fakereszt, amelyet a Rákoskerti Polgári Kör tagjai 2012-ben újra cseréltek, mivel az eredeti korhadásnak indulva veszélyessé vált.
Most érkezett el az idő, hogy a saját templomunkra vonatkozó álom megvalósult. 75 év telt el a kőkereszt állításától 2017. október 15-ig. Van katolikus kápolnánk és belátható időn belül elkészül a Makovecz Imre által tervezett templom is.
Szelepcsényi Sándor