Iskolánk megemlékező műsora a Wass Albert – emléknap keretében

2017 késő őszén iskolánkat érte az a megtisztelő felkérés, hogy a Wass Albert-emléknap keretében 2018. február 17-én ünnepi műsorral emlékezzünk a méltatlan sorsú erdélyi író, költő,  Wass  Albert  életművére. Január  elejére  kikristályosodott,  megfogalmazódott  az  a gondolati ív, amely mentén méltó módon tudunk emlékezni. „A bölcsőtől a koporsóig – Válaszúttól Floridáig” címmel elkészített forgatókönyv a szerző pályaképének, bujdosásának néhány jellegzetes helyzetét, kötődését igyekezett felvillantani. Nem a szokásos, „lexikon- ízű”, tankönyvekre emlékeztető tartalmat kívántunk adni, sokkal inkább a szerző életútjának egy-egy felvillanásszerű, de mindenképpen fontos mozzanatát szerettük volna érzékeltetni. Ezeknek a felvillanásoknak a részét képezték a tanulóink által elmondott, ismertebb versek, versrészletek, amelyeket szándékosan úgy válogattunk össze, hogy az emlékező közösség is találjon  bennük  kötődést  Wass  Alberthez.  Ehhez  igazodott  a  színpadkép,  amely  három lényeges  elemre  fókuszált:  az  otthon  (Válaszút  –  Erdély)  –  a  bujdosás,  menekülés (Németország)  –  a  külhoni  megtelepedés  (Amerika  –  Florida).  Ezúton  köszönöm  meg kollégáimnak: Veressné Kristó Annamáriának, Szabó Sárának, Vikol Kálmánnak, valamint iskolánk tanulóinak: Kovács Bálint, Szilágyi Bianka, Rékó Luca, Tószegi Tamás és Ulmann Gergely  diákjaink  közreműködését,  a  Rákoskerti  Művelődési  Háznak  pedig  a  támogató, segítőkész  együttműködését.  Befejezésül  álljon  itt  megemlékező  összeállításunk  utolsó fejezete a szerző visszaemlékezéseiből:

„..a könyvek megmaradnak, s a nyomtatott betű szívós erejével továbbra is harcolnak Erdély nagyjaiért – ahogy lehet. Szívem mélyéből köszönöm annak a maroknyi hűséges magyarnak az  önfeláldozó  kitartását,  akik  mindvégig  mellettem  maradtak  és  lehetővé  tették,  hogy legalább ennyit megtegyek. Áldja meg őket az Úr minden fájdalmas csalódás közepette a tiszta lelkiismeret isteni ajándékával. Ők megtették, ami tőlük tellett. Ha minden magyar követte volna példájukat, a magyarok dolga másképp állna ma. Hadd búcsúzzam tőlük a Szentírás szavaival: >>Ismertessétek az igazságot s az igazság szabadokká tészen!<<. Az Úr irgalma legyen mivelünk és bocsássa meg sok-sok vétkeinket, amiket magunk kárára ostoba gőggel elkövettünk.”

Csébi András intézményvezető

 

Kategória: Uncategorized | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.