2017 késő őszén iskolánkat érte az a megtisztelő felkérés, hogy a Wass Albert-emléknap keretében 2018. február 17-én ünnepi műsorral emlékezzünk a méltatlan sorsú erdélyi író, költő, Wass Albert életművére. Január elejére kikristályosodott, megfogalmazódott az a gondolati ív, amely mentén méltó módon tudunk emlékezni. „A bölcsőtől a koporsóig – Válaszúttól Floridáig” címmel elkészített forgatókönyv a szerző pályaképének, bujdosásának néhány jellegzetes helyzetét, kötődését igyekezett felvillantani. Nem a szokásos, „lexikon- ízű”, tankönyvekre emlékeztető tartalmat kívántunk adni, sokkal inkább a szerző életútjának egy-egy felvillanásszerű, de mindenképpen fontos mozzanatát szerettük volna érzékeltetni. Ezeknek a felvillanásoknak a részét képezték a tanulóink által elmondott, ismertebb versek, versrészletek, amelyeket szándékosan úgy válogattunk össze, hogy az emlékező közösség is találjon bennük kötődést Wass Alberthez. Ehhez igazodott a színpadkép, amely három lényeges elemre fókuszált: az otthon (Válaszút – Erdély) – a bujdosás, menekülés (Németország) – a külhoni megtelepedés (Amerika – Florida). Ezúton köszönöm meg kollégáimnak: Veressné Kristó Annamáriának, Szabó Sárának, Vikol Kálmánnak, valamint iskolánk tanulóinak: Kovács Bálint, Szilágyi Bianka, Rékó Luca, Tószegi Tamás és Ulmann Gergely diákjaink közreműködését, a Rákoskerti Művelődési Háznak pedig a támogató, segítőkész együttműködését. Befejezésül álljon itt megemlékező összeállításunk utolsó fejezete a szerző visszaemlékezéseiből:
„..a könyvek megmaradnak, s a nyomtatott betű szívós erejével továbbra is harcolnak Erdély nagyjaiért – ahogy lehet. Szívem mélyéből köszönöm annak a maroknyi hűséges magyarnak az önfeláldozó kitartását, akik mindvégig mellettem maradtak és lehetővé tették, hogy legalább ennyit megtegyek. Áldja meg őket az Úr minden fájdalmas csalódás közepette a tiszta lelkiismeret isteni ajándékával. Ők megtették, ami tőlük tellett. Ha minden magyar követte volna példájukat, a magyarok dolga másképp állna ma. Hadd búcsúzzam tőlük a Szentírás szavaival: >>Ismertessétek az igazságot s az igazság szabadokká tészen!<<. Az Úr irgalma legyen mivelünk és bocsássa meg sok-sok vétkeinket, amiket magunk kárára ostoba gőggel elkövettünk.”
Csébi András intézményvezető