Kerületünket a legtöbb lapban úgy emlegetik, mint Budapest legszegényebb táját… Amennyiben igaz a hír, úgy tovább bontható, s akkor talán Rákoskertet nevezhetjük a kerület legmostohább részének.
Pedig gyönyörű! Csak gyalog kell járni az utcáin, hogy fölfedezze az ember a kertiek szorgalmát, a gyümölcsösökben, virágokban, veteményekben gazdag udvarokat, azt a buzgalmat, amit hagyományos szóval „lokálpatriotizmusnak” mondunk, magyarán szólva pedig közvetlen környezetünk megbecsülésének.
Ennek a becsülésnek kézzelfogható bizonysága a SZÉPÍTŐ EGYLET munkája.
Tetszik nekem ez az összefogás. Tetszik maga az önzetlen vállalkozás neve, hiszen aki szépíteni szeretne a környezetén, az csak jó ember lehet.
A szépítés ugyanis nem csupán testi erőlködésből áll, nem gereblye-munka. A szépítő embernek lelke van, észreveszi a táj „rügyeit”, a környezetében rejlő lehetőségeket, s ebből a fölfedezésből születhet valami új, ami a megszokott földet elvarázsolja.
Ennek az örömnek lesz születésnapi ünnepsége 1992. április 19-én – HÚSVÉT VASÁRNAPJÁN – a Vida-dombon.
Ez a nap – a Szépítő Egylet által szorgalmazott kereszt ünnepélyes fölavatásának a napja.
Előre ígérem, nem megyek föl egyedül a dombra, hogy mint „illetékes plébános” elvégezzem a szertartást…
Együtt megyünk a kertiek által szervezett csapattal, az önkéntes résztvevőkkel, mintha csak Jézus nyomában járnánk, hogy mindenki érezze, a Názáreti Ácsfiú most is köztünk él, megszólít minket, mert szeret, és azt akarja, hogy boldogabb, szebb, tartalmasabb életünk legyen, mint eddig volt.
Megyünk a Vida-dombra, Húsvét vasárnapján délután három órakor, s úgy „teszünk”, mintha Jézus köztünk járna, tanítványokat keresve, betegeket gyógyítva, bűnösökben reményt ébresztve, hogy mindannyiunkban fölélessze a lét alapvető értelmét, csak úgy érdemes élni, ha másokért élünk, csak az odaadott élet a megnyert élet.
Megyünk Jézussal a kereszt felé… Én is nyomába szegődöm, hisz első szavamra akkora bizalma volt irántam, hogy Péternek nevezett – azaz kősziklának – akire rábízza az utána járó gyülekezetet.
Rákoskert FÉNYES NAPJA lesz ez a húsvéti délután. Fény és reménység Őrzője.
Mert ahol keresztet emelnek, ott Égre néző emberek laknak. Ott tudják, hogy a hétköznapok szürke robotjában kell az ünnep, kell a magasba törő akarás, ott tudják, hogy a szívnek is vannak érvei.
A keresztfa annak jele, hogy a Názáreti Jézus a szó szoros értelmében halálosan szeret bennünket.
Széthúzó, veszekedő világunkban ez a szeretet az egyetlen biztos pont, amit érdemes komolyan vennünk!
Enzsöl Ellák 1992
